,,A káoszban keress egy kezet, amelyet
elérhetsz és megérinthetsz, és megfoghatsz,
keress öt ujjat, amelyben megbízhatsz,
és akkor egy pillanatra -de nem tovább,
csak egy pillanatra- rend lesz a káoszban,
nyugalom lesz, központja két összefonódott kéz.
Aztán a kezek széthullanak, és
többé nem találják egymást, és visszatér a káosz,
és rosszabb lesz, mint volt.
Megérinteni egy kezet a káoszban:
ez a szerelem."

„… Ez a gyertya most érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben.
Ki vigyázol rám onnan fentről,
S lelkemhez szólsz a végtelenből.
Ez a gyertya most érted égjen,
Ki életed áldoztad értem,
Ki meghaltál a szeretet oltárán,
Pedig még oly fiatal voltál!...”

Féltve őrzött képed a kisfiókból

előhúzva nézem, becézgetem,s

egy könnycsepp imádatom jeléül

 legördül S a kezemre csöppen

"Addig vagy boldog, míg van aki szeret,
aki a bajban megfogja kezed,
s, hogy milyen fontos is volt neked,
csak akkor érzed ha nincs már veled!"