| Kronos : In memoriam
Fényes csillag ragyog, nyugodt tó vizén, Nem hullámzik már, nem fújja a szél. Sejtelmes sötétben suttognak a fák, Eltűnt valaki érzi a világ.
r: Sötét fátylat vet az ég, az éj szomorú, Íme csendben, hullnak alá. Kifakult a jelen, csak a múlt eleven, Vérzik a szívünk,sohasem feledünk, Emléked örökké él.
Emlékedet őrzi, mind ki hű barát, Elrabolt az ár, élted hajnalán. Fájdalmas szívünkből egy dallam kiált: Mért vitt téged el, ez a rút világ?
r: Sötét fátylat vet az ég, az éj szomorú, Íme csendben, hullnak alá. Kifakult a jelen, csak a múlt eleven, Vérzik a szívünk,sohasem feledünk, Emléked örökké él.
Tenger a végtelen, porszemnyi életed, Téged is elvitt az ár. Emberi értelem felfogni képtelen, Téged is elvitt az ár.
r: Sötét fátylat vet az ég, az éj szomorú, Íme csendben, hullnak alá. Kifakult a jelen, csak a múlt eleven, Vérzik a szívünk,sohasem feledünk, Emléked örökké él.
| |