Más lettél

Más lettél,
Arcodról lepereg a fény,
Nem ismernek,mert nem akarnak,
Félnek töled s könnyeik fakadnak.

Én nem félek,
Mert ismerlek,
Tudom milyen vagy s félhetnék,
De nem teszem,mert más lettél!

Nem értelek,ha értenélek rettegnék,
Félnék s a hajamat tépkedném,
De nem teszem,
Mert nem az én végzetem!

Sötétbe burkolodzo éjszakai alak,
Rémítö külsö,ember feletti szavak,
Csak rám nézett és én tudtam,
Eljött értem az élö halott maga.

Fehér arc,hosszú köröm,
Figyelö szem,ajka vér vörös,
Fekete haj,magas termet,
Ragadozó járás,egy biztos hogy nem ember.

Csak jött felém és én nem mozdultam,
Futhattam volna de nem tudtam,
Lépésnyire volt tölem s nyakamra vetette magát,
Fura volt,de nem fájt.

Eszméletlenül a földre rogytam,
Fájt mindenem s éhes voltam,
De valami mást akaratam,
Vérre fájt a fogam....

Szembe jött velem egy eltévedt kislány,
:-Segíts félek!!Nem találom az anyát!!
Már nem hallottam mit mond csak a nyakát láttam,
S már rá is vetettem magam.

Nem maradt más csak vér tocsa s halott gyermek,
S gyülöltem azt amit tettem,
De muszály volt,tudom,
Olyan volt montha nem lenne büntudatom.....