| SÖTÉTBEN
Kicsi koromban a sötét, nem mást jelentett, Mint félelmet. Gyermeteg félelmet. A rablóktól , a gyilkosoktól A szörnyű kinézetű bogaraktól. Mint minden kisgyermek... A sötét, ami körbevesz, Nagyon csendben jelez, Hogy bármi megtörténhet most veled, Mert Ő mindent eltakar, észrevesz. És most, mikor ma itt ülök Csendben, elkeseredve körbevesz. És nem jelez. Nem jelez, hogy ennek valamikor is vége lesz. De valamikor megszokod a sötétet Elkezdesz látni, nézegetsz. Hogy megváltozott-e valami? Nincs e a szobában valaki? Nincs e kicsi reménysugár Ami segit, mert bajban jársz. De mindig jön valaki, Aki mindezt észreveszi És meggyújt egy gyertyát Vagy felkapcsolja a lámpát. Benne mindig megbizhatsz Mert segit ha bajban vagy. De én itt ülök a sötétben, És várlak hogy megérkezz, Te, Aki nem szeretsz! | |