"Legyünk csak barátok!"

"Jaj te lány, tudod e, hogy mennyire kedvellek?
Tudod, hogy szivemben csak téged szeretlek?"
Megint egy hódoló - fáradtan gondoltam,
S elküldtem: "Maradjunk csak baráti viszonyban!"
Könnyedén mondtam ki ezt az egy mondatot,
Siettem, s otthagytam: had ámuljon nagyot.
Rohantam ahhoz, akit én igazán szerettem,
A fiúhoz, akitől elvártam hogy viszontszeressen.
"Hé, Te! Várjál!" kiáltottam buzgón utána.
"Nem akarsz átjönni hozzám vacsorára?"
A fiú csak nézett rám, s mosolyogni kezdett.
"Hozzád? Hozzád, te egyszerű kisgyermek?
Láttam én, hogy bántál a többi fiúval...
Hozzád én nem megyek, se gyalog, se lóval.
Egy mód van arra, hogy nálad vacsorázzak:
Egész életedbe megmaradok barátnak."
"Undorító, aljas, kegyetlen alak vagy!!!
Azt hiszed, ezek után még megmaradsz barátnak??!!"
Sírva rohantam el, otthon lerogytam az ágyra,
Könnyeim potyogtak a párnahuzatra.
"Legyünk csak barátok!" - sok embernek mondtam,
S most jöttem csak rá, hogy miylen kegyetlen voltam...